Kanazawa Hirokazu-sôke: Személyes megemlékezés.

Wolf Herbert írása  (fordította: Márkus Tamás)

 

A 2019-es év tragikus eseménnyel zárult a Shotokan közösség számára: elhunyt Kanazawa Hirokazu. Azóta gyászol a karatevilág. Ebben a személyes megemlékezésben Prof. Dr. Wolf Herbert gondol vissza Soke Kanazawa különleges életére és személyiségére.

2019. december 8-án „békés körülmények között” elhunyt Kanazawa Hirokazu, szólt a hivatalos bejelentés. Az a megtiszteltetés ért, hogy én fordíthattam le életrajzát, melynek kiadása alkalmával interjút készítettem Sôke-val. Amikor a halálról és az elmúlásról esett szó, a következőket mondta:

 „Ha valaki földhözragadt módon edz és földhözragadt életmódot folytat, akkor a lehetőségei a fejlődésre is ezek szerint alakulnak. Ellenben ha ez a valaki úgy edzi magát, hogy mindig egy lépéssel túlmegy a megszokotton, túllép természetből fakadó erején, véleményem szerint ez azt jelenti, hogy halálos komolysággal van jelen mindenben, még a legapróbb dologban is!

Kis túlzással, úgy tenni a dolgod, mintha élet-halál kérdése lenne. Jelen lenni halálos komolysággal, véleményem szerint ez az igaz és végső jelentése a bushidô-nak (a harcos etikai kódexének). Ha valaki mindent úgy tesz, mintha az élete függene tőle, nem lesz semmi olyan a számára, amire megbánással tekintene vissza. Amikor eljön az idő a halálra, ez a valaki a legnagyobb lelki békében lesz képes meghalni. Szerintem a halál módja egy barométer, mely azt mutatja, hogyan éltük le életünket. Ez szintúgy alapját képezi a harcos útjának (bushidô).”

 

Kanazawa Hirokazu: egy Harcos Élete

Kanazawa-sôke kétségtelenül harcosként élt és halt. Kanazawa Hirokazu 1931-ben született Észak-kelet Japánban, Iwate prefektúrában, mely sziklás partjairól és vadregényes fenyveseiről híres. Hatodik volt a sorban, egy nővére, négy bátyja és két öccse volt. A népes család, apja halgazdasága és kereskedése illetve édesanyjáról való gondoskodás adták meg azt a közösségi keretet, amin keresztül magáévá tette azt a megfontolt, együttműködő, jóindulatú hozzáállást, mely lényét jellemezte, és ahogy más emberekhez viszonyult. Ez a „harmónia” vált később karate filozófiájának egyik tartópillérévé.

Amellett, hogy a természetben és a tengerparton játszott társaival, Hirokazu sumô-t, jûdô-t, rugby-t és ökölvívást is gyakorolt fiatal korában. Teste 18 éves korára már kellően megedződött, amikor komolyabb szinten kezdett karatéval foglalkozni a Takushoku egyetem karate tanszékén. A diploma megszerzését követően ő és Mikami Takayuki voltak az első végzett instruktorok a JKA (Japán Karate Szövetség) instruktori képzésén. 1957–ben megnyerte az első JKA japán karate bajnokságot. Később még kétszer diadalmaskodott ugyanezen a versenyen. 1960-ban Hawai’i –ra küldték JKA karate instruktorként. Ezzel kezdetét vette egyedülálló világ körüli utazása.

 

A Világutazó Instruktor

Feltehetően nincs olyan japán karatemester, aki annyit és olyan gyakran utazott volna, mint Kanazawa Hirokazu. A legtöbb JKA által külföldre delegált instruktor letelepedett és helyben építette fel nemzeti szervezetét. Sôke egy darabig Angliában és Németországban maradt, de a JKA nemzetközi részlegének vezetőjeként sokat volt úton. Különösen azután, hogy megalapította saját szervezetét (1978), lényegében folyamatosan látogatta az országokat világszerte. Mindez a földkerekség egyik legismertebb karatékájává tette.

Sôke a JKA-val bekövetkezett szakítást nem kezdeményezte és nem is kívánta. Úgy is tekinthetünk erre vissza, mint álruhába öltöztetett áldásra, mivel ez adta neki meg a lehetőséget arra, hogy fejlődjön és hátráltatás nélkül közkinccsé tehesse saját Karate-dô-ját. Szervezetének elnevezésébe tudatosan emelte be a „Nemzetközi” elnevezést (Shotokan Karate-do International Federation SKIF /japánul Kokusai Shôtôkan Karatedô Renmei). Szándéka az volt, hogy bemutassa a Karate-dô globális mozgalommá lett, a kulturális világörökség részévé vált.

 

Briliáns Technika és Személyes Varázs

Sôke hírneve nem csak nemzetköziségének volt tulajdonítható, hanem különleges adottságainak, technikai kiválóságának, valamint személyiségéből áradó egyedi varázsának is. Szintén egyedinek mondható volt azon képessége, hogy tökéletes és lélegzetelállító kumite- és kata bemutatókkal tudott előállni nagyobb eseményeken és szemináriumokon. Híres volt technikai kifinomultságán, odaadó, melegszívű tanítási stílusán túl arról is, hogy éreztette, ő és Karate-dô-ja mindenkié. Nem tett különbséget nemre, korra, nemzetiségre vagy vallási meggyőződésre, társadalmi, gazdasági helyzetre stb. tekintettel sem.

Mielőtt Sôke Hawai’i-ra ment volna, egy interjúban leszögezte, hogy segíteni akar a fejlődésben, illetve a karate terjesztésében, három területen: testnevelés, küzdősport és versenysport. Ez is jól jellemzi a Karate-do széles megközelítését: mindenki, legyen az fiatal, idős, hobby- vagy akár versenyzési céllal gyakorolni kívánó, de még a fogyatékkal élők is karatézhatnak.

 

Kanazawa Hirokazu és más karate stílusok

Egy életen át kész volt tudásának látóhatárát tovább szélesíteni és más karate stílusokból, harcművészetekből tanulni. Régi katákat vett fel (pl.: Koryû Gankaku, Nijû hachi ho) melyek az ortodox Shôtôkan mozgásvilágán túlmutatva tovább gazdagították rendszerét. Híres volt a fegyverek, a bot (bô) és a nunchaku mesteri kezeléséről is. Ezeket beépítette tanításaiba is. Sôke életen át tartó barátságot alakított ki és tapasztalatot cserélt más a JKA és más stílusok oktatóival is.

 

Karate és az Egészség

Az egyik angol nyelvű publikációjában Kanazawa-sôke nem mindennapi szemléletet vázolt fel. Felveti, hogy a karate történelmileg egy higiéniai programként fejlődhetett ki, a fizikai fittség növelésére és csak később használták önvédelmi célból:

„Anélkül, hogy elmélyednénk a karate történetében, szeretném valamire felhívni a figyelmet, egy szempontra, amelyen általában átsiklunk. A karate története mintegy négyezer évvel ezelőtt kezdődött, egy egészségmegőrzési célból gyakorolt mozdulatsorral. Később felfedezték, hogy ezeket küzdelemre is lehet használni. A legutóbbi években sporttá fejlődött. Minden más, küzdelmen alapuló sport élete harci technikák soraként kezdődött. Egyedül a karate az, mely az egészség megőrzése érdekében végzett mozdulatokból fejlődött ki.”

 

Légzés és a „Ki”

Innen eredeztethető Sôke Karate-dô-jának egyik fő jellemzője: amiként a helyes légzés fontosságát hangsúlyozza. A légzésen át a „ki” (kínaiul: „chi” – egyetemes energia) szabályozható. Ezen felül a test középpontjára, az alhas tájékára (seika tanden) történő szellemi és fizikai összpontosítást is szükségesnek tartotta. Itt keletkezik a „ki” és innen lehet azt tovább közvetíteni. A „ki” a kínai kozmológia és orvostudomány központi alapvetése. Gyakran „belső energiának” vagy „életerőnek” fordítják.”

Nyugaton az energiát elsősorban valamiféle fizikai, számszerűsíthető fogalomként látják. A „ki” ezen felül egyfajta minőség (qualia) is, ami az öntudathoz kapcsolódik. Van anyagi és szellemi megközelítése is.  Az emberi testben a „ki”-t az akaraterő mozgósítja. Ha valaki összpontosít, a „ki” abba a tárgyba folyik át, melyre ő fókuszál. Ha egy ütést elindítasz éles szándékkal, a „ki” felgyülemlik és kisugárzik az öklödbe vagy még tovább. Sôke képes volt egy köteg deszkát megcélozva csak azt az egyet eltörni, amire rámutattak, anélkül hogy a többi eltört volna. Ezt azzal magyarázta, hogy tudatosan képes volt uralni és irányítani a „ki”-jét. Bár nem sokan képesek valaha is erre a szintre jutni, a „ki” szabályozása volt karatéjának központi eleme, erre épültek annak pozitív egészségügyi hatásai.

 

A „ki” és a Tai Chi Chuan

A kínai látásmód szerint az egészség a „ki” zavartalan és kiegyensúlyozott áramlása.  Emberemlékezet óta változatos módszereket dolgoztak ki a „ki” zavartalan áramlásának biztosítására: meditáció, vizualizáció, légzéstechnikák, gyógyító beavatkozások (akupunktúra, masszázs, Moxa-terápia stb.) és a testmozgás (pl.: chi kung).

Sôke egy egész életen át gyakorolta a tai chi chuan-t és az erre vonatkozó elgondolásokat igen mélyen megértette. A legfontosabb cél a „ki” áramlásának egyensúlyba hozása, mely harmóniát és jólétet hoz, vagy drámaibb megfogalmazással, a világegyetemmel való egyesülés érzését adja. Pontosan erre törekedett Sôke. Számos beszélgetésünkből és vele folytatott interjúmból tudom ezt. Ez vált számomra is, személyes karate gyakorlásom során vezérelvemmé. Sôke karate-dô-ja mélyen gyökerezik a kínai filozófián, és fiziológiai elgondolásokon, ez tette számomra egyedivé.

 

Kanazawa Hrokazu és az ő Karate-dô szellemisége.

Számomra Sôke és az ő karate-dô-ja szerénysége ellenére új szellemi távlatokat nyitott meg. Ha antennáidat irányába hangolod, rengeteget kaphatsz tőle. De ha nem mutatsz különösebb érdeklődést, akkor sem bolygat. Sôke mindig egy mozgásban lévő Zen-ként tekintett a karatéra. Az ő ideálja egy ego nélküli, mindenre kiterjedő éberség, belső nyugalomelérése volt. Erre vall az, ahogy a Zen-Buddhizmusból, valamint az annak befolyása alatt álló kardvívásból származó fogalmakat használta, mint például a „mushin” (tudat nélküliség) vagy a „muga” (magunkról lemondás). Ha valaki megfigyelte Sôké-t az a benyomása támadt, hogy ő megtestesíti ezen tudatállapotokat. Olyan aurával rendelkezett, mely képes volt mindenkit békével és nyugalommal körül ölelni. Lehet, ismét túl drámaian fogalmazok, de csak a puszta közelsége boldogsággal töltött el.  Soha sem éreztem egyetlen negatív érzelmet, mint harag vagy idegesség. Sokan emlékeznek végtelen türelmére, amikor könyveket, pólókat dedikált az ő Fuji-hegységet ábrázoló aláírásával a szemináriumok után, néha órákon keresztül.    

Kanazawa Hirokazu - mindannyiunké volt.

Semmi esetre sem szeretném, hogy úgy tűnjön, valamiféle „különleges” kapcsolatot ápoltam volna Sôke-val.  Mindenkinek megvolt vele az egyéni, számára különleges kapcsolata mely által személyes élményeiket megoszthatta vele. Sôke nem kivételezett senkivel. Mindenki rendelkezésére állt, az idősebb feketeövesnek épp úgy, mint a kezdőknek és a gyermekeknek. Kanazawa Soke-val nem rendszeresen, de sok alkalommal, köztük döntő fontosságú események során volt alkalmam találkozni. Az ő karatéról, és a világról vallott nézete kitörölhetetlen hatással volt rám. Ebben az értelemben őt tekintettem és tekintem továbbra is állandó mentoromnak és vezércsillagomnak. Engedjék meg, hogy az alábbiakban közzé tegyek néhány személyes lábjegyzetet és anekdotát.

 

Néhány személyes történet Kanazawa Hirokazu Soke-ról.

“Ha a hara meleg és rendben van, minden rendben van!”

A 80’-as évek során, sok látogatási helyeinek egyikén, városomban, a nyugat-ausztriai Bregenz-ben beszélgettünk a télről. Csodálkozott, amikor hallotta, hogy ebben a hideg alpesi régióban a „haramaki” (has köré tekerendő gyapjúszövet) nem általános viselet. Japánban a haramaki kedvelt a szabad ég alatt dolgozó munkások, illetve hideg műhelyekben dolgozók körében. Sôke megjegyezte: „ha a hasunkat (harát) melegen tartjuk, az egész test felmelegszik!”. Egy harcművész számára, mint Sôke, a hara természetesen sokkal tágabb jelentéssel bír. Ez a sarokpontja minden technikának és itt összpontosul a „ki”. Így hát valóban mondhatjuk, „ha a hara rendben, minden rendben”.

Mindenesetre küldettem magamnak két haramakit Japánból, amit a mai napig hordok, különösen télen, a fűtetlen dojo-ban. Sôke-nak köszönhetem hogy megismertem a haramakit, minden alkalommal amikor felveszem, rá és tanítására gondolok a haráról és a seika tandenről.

Megjegyzendő, hogy az egykor alantasnak tartott viselet, a haramaki ma reneszánszát éli Japánban, mint divatcikk és hideg elleni védelem.

 

A megfelelő étrend

Fiatal sportolóként nagyon egészségtudatos voltam, így szerettem volna megtudni Sôke-tól, mit tart egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek. Amit mondott, a következőképpen foglalható össze:

„Sokat utazom és sok különféle nemzeti konyhával van dolgom. Legtöbbször vendéglátóim kínálják ezeket, így nem utasíthatom vissza az elém tett ételeket. Ezt teszem: mialatt eszem azt mondom magamnak ’ez az étel jót tesz a testemmel, elég energiával lát el és erőssé tesz!’. Ezután minden ételt képes vagyok feldolgozni és tudatosan felhasználni. Ezzel a pozitív hozzáállással még a gyorséttermi étel is egészségesen megemészthető. Általánosan megfogalmazva, legjobb választás a helyi termékek, vagy bármi, aminek épp szezonja van”

Ez ismét megmutatta számomra, hogy Sôke a tudatot az anyagiság felettinek tekinti, az ember szelleme uralja a testet!  Mellékes megjegyzés, italok terén Sôke Ausztriában a Pilsener mellett tette le voksát, szívesen fogyasztotta ezt a sört.

 

Azon is komolyan elgondolkodott, hogy abbahagyja.

Mivel épp zűrös időszakon mentem keresztül a karate gyakorlásával kapcsolatban, bátorságot vettem magamon és megkérdeztem Sôke-t, elgondolkozott-e valaha azon, hogy felhagy a karatéval. Habozás nélkül elmondta, hogy több ilyen időszakot is átélt, amikor komolyan fontolóra vette, hogy abbahagyja. Minden ilyen alkalommal akaratlanul is néhány kata részlet sejlett fel lelki szemei előtt. Látta magát, amint pl. a Kankû dai-t gyakorolja és ilyenkor lényének minden egyes sejtjében érezte, hogy ez az ő „végzete”, küldetése, élethosszig tartó feladata. Sôke mindig nagy hangsúlyt fektetett az „elképzelt edzésre”. Ez úgy tűnik divatba is jött mostanában. Sôke-ra bizonyosan pozitív hatással bírt. A hullámvölgyek ellenére zavartalanul haladt tovább saját útján.

 

A kis mozdulatok is számítanak

Amikor kihagyás után végül újrakezdtem az edzéseket, több alkalommal is szerdánként ellátogattam a Honbu dojo-ba Tokióban iránymutatásért. Az egyik ilyen alkalommal Sôke épp valakit oktatott és azon instruktorok, akik pont nem voltak külföldön, szintén jelen voltak. Miközben köszöntem, rossz lábamat húztam be a „V” állásba. Sôke meg is jegyezte, hogy rosszul léptem a maga jóindulatú módján. Egy másodpercre bosszúsan azt gondoltam „minek ragaszkodni ilyen semmiségekhez!”. Aztán hirtelen felvillant előttem az üzenet értelme. Pontosan ezek az apró mozdulatok, gesztusok azok, melyek mögött a szándék testet ölt. 

 

Az éber tudat

Sôke éles megfigyelő volt. Részt vettem a nemzeti bajnokságon (Kata egyéni, Masters II. 50-59 év) már sokadik alkalommal. Ekkor Sôke már elég törékeny volt. A bajnokság után állófogadásos esti partin vettünk részt. A SKIF Japán Bajnokság évente kerül megrendezésre, legalább 600 résztvevővel. Iskolai évenként, felnőtteknek korosztályonként felosztva.  A sok versenyszám miatt az esemény két egész napig tart. A kérdéses estén Sôke korán hazaindult rossz közérzete miatt. A parti vendégei folyosót formáltak és mélyen meghajolva köszöntötték, amint Sôke elhaladt mellettük. Botjára támaszkodva sétált és amint a közelembe ért, megállt, rám nézett és mosolyogva azt mondta: „Ma érmet nyertél. Gratulálok!” Meghatott, hogy a verseny forgatagában nem kerülte el ez a részlet a figyelmét – illetve lehet pontosabb úgy mondani, ez és semmi más sem kerülte el figyelmét.

Törődött az emberekkel

Sôke híres volt arról is, hogy valóban törődött az emberekkel és páratlan memóriával emlékezett rájuk vissza. Az 1980-as években (ami az én legaktívabb karatés időszakom volt)  az első dolog, amit mindig kérdezett tőlem az volt, hogy van Fujinaga Yasuyuki (1944-1995). Ezt nagyon illedelmesnek gondoltam akkor, kettejük között én szolgáltam hírvivőként. Fujinaga sensei egy JKA dojo-t vezetett Bécsben, ahol hetente kétszer edzhettem. Amikor Kanazawa-sôke még a JKA-ban volt, Fujinaga sensei hosszú ideig a tanítványa volt Japánban. Miután Fujinaga sensei meghalt, még sokáig emlegette, mennyire sajnálja, hogy fiatalon kellett eltávoznia. Sôke tudta mennyire kedveltem és tiszteltem Fujinaga sensei-t.

 

Amikor Ausztriába látogatott

1982-ben alakult meg Ausztriában az első SKI szervezet. Én az első tagok egyikévé váltam és benne voltam az intézőbizottságban az 1980-as évek végéig. Egy dojo-t is vezettem Bécsben. Szándékosan az alapító nevét tettük előre a szövetségünk elnevezésébe: Kanazawa Shotokan Kokusai Karate-do Österreich (KSKKÖ).  A pedagógus Rosemarie Osirnigg önzetlen erőfeszítéseinek hála, Sôke évente ellátogatott az ausztriai Voralbergbe, hogy kétnapos szemináriumokat tartson. Ezalatt videó felvételeket készítettünk, hogy majd oktatóanyagként szolgáljanak. Ezek Sôke-t ereje teljében mutatják meg. Az akkori nemzeti instruktorunk, Norio Kawasoe (1951-2013) szintén látható ezeken, amint kiváló technikáit bemutatja. Ezeket a felvételeket most a VP-Masberg forgalmazza.

Gyakran tolmácsoltam Sôke-nak. Ez kiváló betekintést nyújtott oktatási találékonyságába, ahogy a karatét rendszerszinten közelítette meg. Az 1990-es évek elején a KSKKÖ felbomlott különféle viták miatt. A tagok nagyrésze Hidetaka Nishiyama szervezetéhez csatlakozott. Bár hívtak, nem követtem őket. Alig volt valami, ami engem Nishiyama sensei-hez kötne, viszont minden, ami számomra a karatét jelentette, Sôke-hoz kapcsolt. Hűséges maradtam hozzá, de mások harsány politikai szűklátókörűsége miatt távol maradtam a karateszervezetektől hosszú ideig.

 

Bátorítása

Majdnem két évtized telt el, amikor újra meglátogattam és találkoztam Sôke-val a Honbu dojo-ban. Azonnal éreztem a baráti köteléket. Mintha nem is telt volna el annyi idő elmúlt találkozásunk óta. Meghökkentő részleteséggel emlékezett vissza az együtt töltött időkre. Sôke bíztatott, hogy nyissak meg a részére egy dojo-t Tokushima-ban. Abban az időben Shikoku szigetén, ahol Tokushima városa illetve az egyetem ahol tanítottam elhelyezkedik, még nem volt SKI dojo. A bátorítása nélkül soha nem mertem volna ezt a lépést megtenni, hogy japánoknak oktassak karatét.

A húszas éveimben tanultam egy kis tai chi chuan-t Sôke-tól. Erre emlékezvén újra leckéket vettem. Mára a Yang stílus a napi mozgásrutinom részévé vált. Mikor erről beszámoltam Sôke-nak, örvendezett: „ A tai chi chuan és a karate olyanok, mint a Yin és a Yang, a lágy és a kemény, a folyékony és a fürge, a ferde és az egyenes vonalú! Kiegészítik egymást, együtt hatnak. Jó együtt gyakorolni őket. Különösen akkor, ha valaki megöregszik, ajánlatos a lágyabb oldalra váltani. Már nem az izomerő, hanem a „ki” gondozása kell, hogy a középpontba kerüljön. Csak így tovább!” Mondta mindezt akkor, amikor már nem volt képes egyedül gyakorolni.

A személyiség és a méltóságteljes karatemester

Meg kell említenem valamit, ami végtelen csodálattal töltött el: Sôke képességét arra, hogy méltósággal engedjen el mindent. Sôke szeretett síelni, még oktatói képesítést is szerzett egy sí iskolában Davos-ban. Amikor már hetvenes éveiben járt, Észak-Olaszországban síbalesetet szenvedett, több bordája is eltört és hosszú rehabilitációra kényszerült. Bár visszatért a dojo-ba, egészségi állapota ezután rosszabbodott. 

 

Egy ragyogó elme és szellem

Nyolcvanas éveire betegség tört ki rajta, melyet eltávozásáig gyógyszerekkel kellett kordában tartani: parkinson kór. Ez a páratlan harcművész nagymester, aki képes volt teste minden sejtjét uralni, kénytelen volt megtapasztalni azt, ahogy elveszti az irányítást. Sôke spirituális nagysága még ebben is megmutatkozott, nem küzdött ellene, nem kesergett és nem sajnáltatta magát. Sztoikus nyugalommal viselte gyengülését. Nem ragaszkodott a dolgokhoz, egyszerűen elengedte őket. Az a képesség, ahogy az öregedés folyamatát és a világ dolgait nyugalommal, kötődés nélkül szemlélte, példaként vésődik örökre az emlékezetembe.  Ő maga személyesítette meg a világegyetemmel való taoista eggyé válást.

 

Buddha fénye

Sôke egyszer megjegyezte, hogy amint idősödik, egyre inkább az a meggyőződése, hogy valamiféle felsőbb hatalom védi őt. December 8-ika Bodhi-nap, ezen a napon ünnepelik és emlékeznek meg Buddha Shakyamuni megvilágosodásáról. Ez a csúcspontja a nyolc napig tartó intenzív meditációs időszaknak (rôhatsu) a Zen kolostorokban.

Kanazawa Hirokazu ekkor kelt át Buddha fényében a túlpartra. Egyesült a felsőbb hatalmakkal, de a Karate-dô oltalmazójaként életművének hatása nem múlik soha. Örök hálánk Sôke! Oss.